3. fejezet

                     Felső-Badlangban

A busz lassan befutott az állomásra. Szép, napos idő volt. És az volt a furcsa, hogy itt sosem alszanak az emberek. Biztos várják a gonoszt- gondolta János. És minden olyan felszabadult volt. Csak a busz belsejében volt szorongás. Mindenki várta, hogy kiugorjon a buszból, és elkiáltsa magát:

-Ez a fiú látta a látomást!!!

És megérkeztek.

-Izgulsz?- kérdezte Petro.

-Igen. Nem leszek itt különc?? Érted ruha, haj…

-Nem. Mindenki így öltözködik. Különben is, majd mindenre megtanítalak!

-Mire?

-A „varázslásra”.

-Végállomás, kiszállás!

-Nyomás!

János nyúlt volna a csomagjáért, amikor észrevette, hogy nincs a helyén.

Épp szólni akart Petronak, hogy eltűnt a pakkja, amikor látta, hogy Petro valami módon lebegteti a bőröndöt. János akkor ébredt föl mélázásából, hogy a buszon lévő utasok elkezdtek vele ordítozni, hogy:
-Menjél már!!  Mi van, beakadt a szalag?? Ébresztő!

-Jóóóóóóóóóóóó!!!!

János le sem vette a szemét a bőröndökről. Ezért meg is botlott a lépcsőn.

   A tér gyönyörű volt. A közepén egy lovat ábrázoló szökőkút csillogott. Annak közelében pedig ,……ott állt apja szobra, mögötte az ő róla elnevezett kolosszeum-mal.

-         Ugye milyen csodálatos?

-         Az. És most hova megyünk?

-         Most megyünk az Egyesült Bizottsághoz.

-         Mit keresünk mi ott?

-         Be kell jelentselek, hogy megérkeztél. Na, gyere!

Elmentek a kolosszeum mellett. János nemsokára egy ékkövekkel, és szobrokkal kirakott épületet látott meg.

-         János. Most figyelj ide. Van egynéhány szabály, amit benn végre kell hajtanod.

1.: Csak Ők kérdeznek, Te csak válaszolsz igennel, vagy nemmel.

2.: Amikor elköszönsz, akkor ezt kell mondanod: Veila General!

-         Értem.

-         Nem vagy éhes??? Előtte bekaphatunk valamit.

-         Most, hogy mondod……

Találtak egy mozgó-árust, s vettek pár ínyencséget.

-         Ezt kóstold meg János! Ez a bimm-bamm cukor.

-         Bimm-bamm??? Mitől bimm-bamm?

-         Majd megtudod.

János bekapott egy bimm-bamm cukrot. A szájában, és a gyomrában elkezdett pattogni az édesség. János élvezte ezt.

-         Akkor mehetünk a bizottság elé?

-         Már megyünk is.

És elindultak a napfényes Lukács Árpád utcán, a  bizottság épülete felé.