2. fejezet

               Az utazás

Igen. Ott állt egy Ikarus busz a Baross utcán. János még egy kicsit habozott. Visszanézett a kietlen józsefvárosi utcára. A Horváth Mihály téri templom oly sötéten nézett a végtelenbe. Felszállt. Az ajtó lustán becsukódott. János körülnézett a buszon. Csak egy-két ember volt rajta. Mindenkin volt egy ismertetőjel. A baloldalon ült egy sebhelyes fickó. Biztos valami földöntúli lénnyel harcolt. Az utolsó sorban ült egy fekete ruhás férfi. Szeme, mint a tűz, oly szigorúan nézett Jánosra. János elbukott, mert a busz egy zökkenéssel elindult. Olyan simán ment, mintha jégen csúszna. A hangosbemondó megszólalt:

-Következő megállónk: a Vörös tér, Moszkva, Oroszország.

János ránézett Petrora:

-Oroszország??????? Mennyi ideig kell utaznunk, hogy elérjünk Felső-Badlangba?? Tíz évet?

Petro rejtélyesen ránézett Jánosra:

-Dehogyis! Ha kinézel az ablakon, akkor látod, hogy már csak egy kanyar, és máris ott vagyunk a Vörös téren!

János odafutott az ablakhoz. Ott világított a Kreml tornya, szinte pár méterre.

-De, de,…

Nem fejezte be a kérdést. Tudta, hogy úgy sem értené meg.

-Hagyjuk. Ott fejezted be a történetet, hogy a gonosz meg akarta szerezni a jók birodalmát. És..

-Igen. Frank serege és a gonosz serege abban a dimenzióban egy hegyen egy hatalmas erejű csatát vívott. A csata győztese persze Frank lett, ezért megvakíttatta a gonosz követőit, és örök sötétséget csinált Alsó-Badlangban. A gonosz követői nem tudtak mást tenni, mint elfogadni. Hazavonultak, és vagy 1250 évig még csak a közelünkbe sem jöttek. Csak hogy ennyi idő után született egy új szolga. A félelmetes Quatirus. Ez a sötétség szolgája leigázta Feső-Badlangot. 220 évig sínylődtünk a gonosz szolgálata alatt, míg meg nem érkezett egy szárnyas paripán a Te apád, Lukács Árpád.

-Micsoda? Az én apám mentette meg Felső-Badlangot?

-Igen. Még nem mesélt róla?

-Következő megállónk Louvre, Párizs, Franciaország.- szólt közbe a hangos bemondó.

- És hogy mentette meg az apám a népeteket?

- Lavinát zúdított a gonoszra, mert elkezdett énekelni.

-Igen, benne volt az iskola kórusában. Csak „Aranyhangúnak” nevezték.

-Azóta Ő Felső-Badlang védőszentje. Még szobrot is készítettek róla. Ő alapította meg Mennyei Tanácsot, a legfőbb döntést hozó hivatalt.

-Végállomás következik: Lukács Árpád Kolosszeum, Mennyei Tanács utca, Felső-Badlang.- szólt a rekedtes hangos bemondó.

-Megérkeztünk. Szép Felső-Badlang, vigyázz, mert jövünk! Gyerünk János! Öltözz ünnepi ruhába!

-Miért? Milyen ünnepetek van?

-Pontosan harminc éve mentett meg minket az apád!

János hirtelen megdermedt. Látta amint a gonosz pletronok lerohanják Felső-Badlangot. Ez egy látomás volt.

-Mi van János? Szólalj meg!

-Láttam, láttam amint a gonosz letámadja Felső-Badlangot!

-Mi? Ez nem lehet!

-De igenis Petro, nagyon élethűnek tűnt!

-Jézusom! Valóra vált a látomás!

Mindenki aki a buszon volt, érdeklődve nézett Petrora.

-Micsoda?? Ez nem lehet! Ez képtelenség!

Hallatszott mindenhonnan.

-Milyen látomás?- kérdezte János.

-Amikor apád legyőzte a gonoszt, akkor egy vén öregasszony kilépett az ünneplők sorából, és rikácsolóan elkezdte, idézem:

                              Nincs még itt a győzelem termése

                              Messze van még a diadal szüretelése!

                          Csak egy ember tudja

                               Felső-Badlangot megvédeni az pusztulástól,

                                S az ég nem mást választott ki mint ,

                                 Te fiadat, Lukács Jánost!¤

-Engem?

-Igen, téged!

-Kérem szálljanak le a buszról, végállomás következik!

                                                                              *    

    Folytatása következik>>>