1. fejezet          

A  titokzatos telefon

-Halló?

Feszült várakozás.

-Halló? Ki az?

Válasz nuku.

-Halló?- szólt rekedtes hangon a telefon másik oldalán lévő- Lukács János?

-Igen én vagyok az.

-Akkor vigyázzon, mert a csillagok ma halált jósolnak.

Letette.

János nyugodtan dőlt hátra székében:

-Már megint valami telefonbetyár! Felháborító!

De valami furcsa dolog történt vele. Valahogy könnyűnek érezte magát. Csak szárnyalt a végtelenségbe. Elaludt.

                                                                     *

Hajnali háromkor egy rossz álom rázta föl. Álmában egy fekete csuklyás férfi kergette, és valamit halandzsául beszélt hozzá. Többször elkántálta ezt a mondatot:

U álékum esz-szálám aga effendim, echnatone! Prius szandez!

És mikor végére ért a beszédnek, akkor Jánosba belenyilalt  egy érzés: a halál. S amikor már ötödjére elmondta az átkot az idegen, akkor valami csodálatos dolog történt: egy főnix és egy griff világító, fényes keveréke szállt le a magasból. Egy fura lény volt: lába, mint az oroszláné, feje, mint egy sasé, szárnya, mint egy lepedő, amely gyűrődve rá simul a szárnycsontjaira. Amikor egy ember meglát egy ilyet akkor olyan melegség, olyan szeretet tölti el…..Ez az állat egy szerpia volt, egy védőangyal. Azért jött el János álmában is, mert figyelmeztetni akarta. Mert ugyanis a fekete csuklyás pletron (sötétség szolgája) diadalmat aratott a szerpia fölött… És ekkor ébredt föl János. Nem értette a dolgot. Éppen elmélyedt volna álmának megfejtésében, amikor az ajtó egy fénycsóva kíséretében darabokra törött. Egy szakadt, vörös ruhás, kék nadrágos , csapzott hajú fiatal ember lépett be a kis, belvárosi  lakásban.

-Ki maga? – kérdezte János.

-Én Petro vagyok.

-És mit keresel nálam?

-Téged!

-Engem?

-Érted jöttem, mert pletron keres téged.

-Ki az a pletron?

-Jaj, milyen varázsló vagy Te ?

-Bocs, rosszul értettem: varázsló?

-Igen. Te vagy Lukács Árpád fia, Lukács János, nem???

-De.

-Akkor pakolj.

-Miért, hova megyünk?

-Felső-Badlangba.

-Mi? Én nem értek semmit!

-Pakolj! Útközben elmagyarázok mindent!

                                                                        *

Tíz perc múlva ott álltak a Rigó utca, és a Baross utca kereszteződésében. János egy nagy ládát húzott maga után, de az csak félig volt tele. Jánosból kitört a kérdések zápora:

-Mire várunk?

-A buszra.

-De a buszmegálló a Harminckettesek terén van!

-Ott a rendes, quando nélküli embereké van.

-Mi az a quando?

-Varázs.

-Ja! De várjál, még nem mondtad el, hogy most mi történik!

-Jó elmondom, de akkor jobb lesz ha leülsz, mert ez hosszú lesz!

-Na szóval: Úgy 1500 éve egy bizonyos Frank Vilgorn rájött, hogy tud varázsolni. Ezt a tudományát tovább adta a nemzedékeknek. Csakhogy a gyerekek elmesélték otthon a  szüleiknek a varázslatokat. S mivel a szülők bolondnak tartották Franket, ezért gondolták, hogy kifőznek valami bájitalt ellene. Csakhogy a borsikafű összekeveredett a szuronyvirággal, s ebből a keverékből előugrott  egy fekete csuklyás ember, azaz egy pletron, amivel már Te is találkoztál álmodban. Ez a pletron megölte a bájital készítőit, és egyre több pletront készített. Ez a hadsereg a gonoszat szolgálta, és meg akarta ölni a jó szolgáit, vagyis Franket  és a tanítványait. Ugyanis ők földterületet akartak a gonosznak, és ezért döntő csatát vívtak egy kis, walesi mezőn. S mivel ugyanakkora erejük volt, ezért megállapodtak, hogy csinálnak egy olyan dimenziót, amelyben csak quandóval rendelkező emberek laknak. Ez a dimenzió is ketté osztódott: Felső-Badlangra, a jó követőinek országára, és Alsó-Badlangra, a gonosz követőinek országára. A gonosz erőnek azonban nem volt elég az ő területük, így hát meg akarták szerezni a jó erő birodalmát….Á, megjött a busz!

S valóban. A Polgármesteri Hivatallal átellenben, tényleg ott állt egy két emeletes Ikarus busz.

-Fogd a cók-mókod és szálljunk fel!

                                                                                             Folytatása következik>>>>